Délután 3-kor Lola teljes csöndben elkezdett készülődni. A szobája ajtaját a biztonság kedvéért bezárta, hátha apja mégis benyitna, bár általában kopogni szokott. Csak egy könnyű hátizsákba pakolt bele némi kaját és egy plusz pulcsit, mivel tél lévén nem tudni milyen lesz az idő... 4 körül a lány átment az öccse szobájába, aki éppen játszott. Mivel 4 éves, és nagyon szereti a nővérét, Lola tudta, hogy nem árulná el őt. Leguggolt hozzá.
-Most elmegyek egy kicsit lovagolni, rendben, Shady? Kérlek, ne szólj anyáéknak...
-Rendben, Lola, nem árullak el-végighúzta a száján az ujját, mintha lenne ott egy láthatatlan cipzár. A végét lelakatolta és a láthatatlan kulcsot messze hajította, ki az ablakon.-mikor jössz vissza?
-Nem tudom, Shad...majd jövök-puszit adott a kisfiú homlokára.-szia! szeretlek!
-Énis téged, Lola-mondta kisfiús nyávogós hangon és néhány könnycsepp gurult le az arcán.
Lola már nem látta, hogy testvére sír, visszament a saját szobájába, felöltözött, felkapta a táskáját és az ablakhoz ment. Kimászott az ablaka előtt lévő fára. Régen mindig bosszantotta, hogy nem lát tőle semmit, de most kapóra jött. A ház ezen oldalán nem volt ablak, hál' istennek, gondolta Lola. Azért körülnézett, hogy meglátta-e valaki, majd futásnak eredt. A lovarda a város másik felében volt, Lola mégis végigfutotta az utat. Penny már várta.
-Szia!-üdvözölte a lihegő lányt.-felnyergeltem neked Jokert!
-Hali...de...kedves vagy...köszönöm.
-Nincs mit...figyu...nagy baj lenne, ha nem ketten, hanem hárman mennénk?
-Mért? ki...a...harma...dik?-a térdére támaszkodott.
-Öhm...Jake.
Lola felegyenesedett, körülnézett és még gyorsabban kapkodta a levegőt.
-Mi?
-Nyugi, Jake még az istállóban van. Bateau-t nyergeli...
-De...mértnem szóltál erről...korábban?
-Mert tudtam, hogy akkor nem akartál volna eljönni...
-Sziasztok lányok!-jött ki Jake, egy gyönyörű angol telivér kancával az oldalán.
Lola olyan gyorsan pördült meg a tengelye körül, hogy még a fénysebesség is elbújt volna bőgni a sarokban.
-Sz-szia!
-Akkor indulhatunk végre?-kérdezte Penny.-még sötétedés előtt vissza akarok érni, és ki tudja, milyen lehet most az út, hiszen tegnap esett friss hó...héé! hahó! figyeltek ti rám?-lengette meg a kezét két barátja előtt.
-Igen, azt mondtad oda akarsz érni, mert lehet, hogy csúszik az út-Jake szeme még mindig fogva tartotta Loláét, akit minden ereje elhagyott.
-Akkor menjünk!
-Oké.-Jake elengedte Lola tekintetét, a lány térdei pedig összerogytak. Penny segített neki felülni Jokerre, majd maga is felült Esprit-re. Elindultak. Jake hátramaradt becsukni maguk mögött a kaput.
A táj lenyűgöző volt. Minden friss, szűzhó takart be, csak néha törte meg a tökéletes leplet néhány állatnyom. A csöndet csak a lovak patái alatt ropogó hó zavarta meg.
-Énekeljünk valamit!-vetette fel Penny.-olyan csönd van...
-"I'm bulletproof, nothing to lose
fire away, fire away
ricochet, you take your aim
fire away, fire away
you shoot me down, but I won't fall
I am titanium
you shoot me down, but I won't fall
I am titanium"- kezdte Jake. Penny is csatlakozott. Lola inkább az utat nézte, nehogy véletlenül gödörbe lépjen a lova.
Egy olyan részen jártak, ahol egy kis völgy tetején kellett egyensúlyoztatniuk lovaikat. A völgy aljában egy aszfaltút kanyargott. Lola ment elől, utána Penny, végül Jake zárta a sort, mivel csak libasorban tudtak menni az út és a fák miatt.
Egyszer Joker megbotlott. Megugrott, majd elkezdett hártálni. Nekiütközött Espritnek aki nyugodt marad, csak felhorkantott. Joker viszont elkezdett kanyarodni farral lefelé, hogy kikerülje az akadályt. A perem olyan keskeny volt, a völgy pedig olyan meredek, hogy rögtön elkezdett lefelé csúszni. A ló rá is jött erre és próbált visszafelé kapaszkodni. A hó alatt azonban jég volt és akárhogy is próbálkozott, a lónak nem sikerült fogást találnia.
-Lola, hozd vissza!-kiáltotta Penny.
-Nem megy!-kiáltott vissza Lola.-túl jeges!
-NEM!-ordította Jake és meghúzta a kantárt, hogy levezesse lovát és segítsen az egyre lejjebb csúszó lányon.
-Jake, NE!
-Lola!
Egy madárcsoportot sikerült felriasztaniuk kiabálásukkal. Jokernek betelt a pohár. Felágaskodott, de kicsúszott alóla a hátsó lába, így teljes súlyával hátraesett. Már sehogy se tudtak volna visszajutni. Lola egy pillanatra elájult, de amikor kicsúztak az útra, magához tért. Látta, ahogy Penny és Jake megpróbálnak lejutni, anélkül, hogy lecsúsznának.
-Ne, ne, ne...-suttogta.
Esprit egy hirtelen csúszás miatt megijedt, majd elvesztette az egyensúlyát. Ő először farra, majd oldalra esett, de ígyis maga alá temette Penny-t. Jake-nek ez sok volt. Lova is megérezte, hogy pánikba esett és kétségbeesetten próbálta felfelé küzdeni magát, azonban egyre lejjebb csúszott. Végül fújtatva oldalra esett, ezzel beszorítva Jake lábát. Pontosan úgy feküdtek, ahogy fent is voltak. Lola oldalra fordította a fejét. Egy kanyar volt előttük. Beláthatatlan. Zúgást hallott. Majd nagy sebességgel befordult egy rönkszállító kamion.
-Penny...-suttogta.
Penny a fájdalomtól nem bírt megszólalni, de tágra nyílt a szeme. Jake kétségbeesetten próbálta kiszabadítani-valószínűleg törött-lábát lova hasa alól.
-Nem, nem , NEM, Lola!
A kamionsofőr amikor meglátta a 3 fiatalt és a lovakat az úton egyből tövig nyomta a féket, de a hatalmas jármű nem állt meg, hanem csúszott tovább a jégen. Megpróbálta elfordítani a kormányt, de csak a kerekek fordultak a kamion továbbra is egyenesen és nagy sebességgel közeledett. Esprit pupillája kitágult, és utolsó erőfeszítésével felállt. A kamion elérte Lolát...és áthaladt rajta. Esprit felágaskodott, pont, mikor odaért a vasmonstrum. A kamion amikor Jake-hez ért, akkor állt meg. Jake nem tudta, hol van, és a sokktól elájult...
Nem jutottak el a Gyémánt dombhoz...pedig télen nagyon szép...
