2.:még csak terv

Penny és Lola egymást bökdösve, nevetgélve léptek ki az istálló ajtaján. Lola ismét a régi volt-egészen addig, amíg újra meg nem látta Jake-et kijönni apja irodája ajtaján, immár rendesen felöltözve. Az apjáé volt a Trinity Lovasudvar, de Jake soha nem dicsekedett vele, sőt, jobban szerette titkolni és normálisan viselkedni, amikor csak lehetett. Imádta a lovakat és az állatorvosi egyetem kurzusain még többet tanult róluk. Ám nem fejezte be tanulmányait, mert úgy érezte, a lovak mellett a helye, nem a pad mögött. És így, 23 évesen nem bánta meg döntését. A két lány 18 évesen éppen az érettségire készülődött és néha kihagyták a szokásos lovaglást a temérdek tanulnivaló miatt...
-Haza kell mennem...apám megöl, ha megint tovább maradok-mondta Lola nem kis ijedtséggel a hangjában.
-Jó, menj csak! Apa eljön értem, úgyhogy én addig itt leszek-Penny úgy gondolta, addig beszélget egy kicsit Jake-kel. Már 2 éve jártak ebbe a lovardába, de Lola azóta nem mert beszélgetést kezdeményezni Jake-kel...legalábbis nem hosszút.
-Na, mentem...Sziasztok!
-Szia!-kiáltották utána egyszerre.
-Na, szóval...-fordult Jake-hez Penny.-Van olyan személy az életedben, aki nagyon közel áll hozzád vagy...nagyon szeretnéd, hogy  közel álljon?
-Nos...khm, ez érdekes kérdés...természetesen az apám, te, Lola...
-Várj! Lola is? Dehát még csak nem is beszélgettetek!
-Én akartam...hidd el, én akartam...de mindig elfutott...mindig azt mondta, valami sürgős dolga van, mihelyst kettesben maradhattam volna vele...
-Ahha!-Penny összerakta a képet.-szóval többet akarsz vele lenni?
-Igen...
-Oh, ezt meg tudom oldani! Gyere el velünk holnap egy lovaglásra! Ott csak nem szaladhat el előled.
-Igazad van. Akkor holnap délután...olyan 4 körül?
-Nem jó, 4-kor mág órám lesz...mit szólnál az 5 órához? Akkor még lenne egy óránk sötétedésig, vagy több.
-Remek! Akkor beszéld rá Lolát, hogy jöjjön el, jó?
-Rendben...-egy kocsi hajtott át a kapun. Megjött Mr. Whitaker.-akkor holnap!
-Holnap! Szia!
-Szia!

***

Ahogy Penny hazaért, rögtön felhívta Lolát.

-Szia Lola figyelj, holnap elmegyek lovagolni a gyémánt dombhoz...azt mondják, nagyon szép így télen...és hát...lenne kedved eljönni?

-A gyémánt dombhoz? Jól hangzik! De meg kell kérdeznem apámat...lehet, hogy nem enged el...amúgy is...ha én nem megyek te egyedül lovagolsz ki?

-Hát...elég régóta lovagolok, megbirkóznék vele...de csak jobb, ha te is ott vagy! Ezt mondd meg Mr. Springsnek is.

-Rendben, akkor majd még hívlak...illetve...nincs pénz a kártyámon, szóval majd küldök egy visszahívós sms-t, hogy mit mondtak, jó?

-Oké! Szia!

-Bye.-letette.-APAAA!-lerohant a lépcsőn.-tudod, Penny holnap kilovagol a gyémánt dombhoz és megkért hogy én is menjek vele, meg amúgy egyedül kéne kilovagolnia és hát azt mondja megbirkózna vele, de szerintem nem és hogy akkor elmehetek vele?

-Jó-jó, kislányom, azért levegőt is vegyél...egyébként szó sem lehet róla!

-De méééééért??

-Mert holnap nekem kell segítened fát vágni.

-De apaa, azt nem tudod megcsinálni egyedül?

-Tudod, hogy nem.

-De...ah, tudtam, hogy megint nem mehetek el! Tudod, mit? Te nem is törődsz azzal, hogy én mit akarok!-ezzel felrohant a szobájába és elkezdett sírni.

Másnap az iskolában Penny megállította Lolát a folyosón.

-Hé, ácsi, ácsi! Mért nem hívtál fel este?

-Mert nem engednek el...

-Oh...hát, akkor majd máskor elmegyünk a dombhoz...

-Nem! Meg akarom mutatni apámnak, hogy vagyok olyan önálló, hogy a szokotton kívül is elmegyek lovagolni!

-Oké, önálló kisasszony, és mégis hogy akarod csinálni?

-Hát elszököm!

1.:Kezdetek

-Gyerünk, Penny!
-Ne maradj le, Lola!
-Hajrá Joker!
-Ne hagyd magad, Esprit!
Penelope Whitaker és Lolita Springs vágtára fogták lovaikat, Esprit-t és Jokert. Esprit egy deres angol telivér volt, innen a neve is, ami franciául annyit tesz, szellem. Joker egy kisbéri kanca volt, egy igen nyugodt, békés állat, akibe túltengett a versenyszellem. Egyszerre értek a Trinity Lovasudvar kapujához. Mindketten nevettek. A szőke, kék szemű Penny, aki gazdag családból származott és a sötétbarna hajú spanyol lány, Lola, akik alig bírtak megélni. Penny családja általában segített a Springs családon, ám Mr. Springs hihetetlenül büszke ember volt és csak akkor fogadta el a Whitakerek segítségét, ha már nem volt más megoldás. És ez eddig nem sokszor fordult elő.
Egy szép, havas vasárnap délutánon Penny és Lola épp visszaértek a szokásos lovaglásból. Éppen a kapun mentek át, amikor Lola egyszeriben nagyon ideges lett. Igazgatni kezdte a kobakját, a haját, Joker sörényét, a kengyelt, meg úgy mindet, ami a kezébe került. Az idegesség 'okára' rá sem mert nézni, aki pedig éppen itatás után mosta a kezét a kinti csapnál. Egy elnyűtt, kék farmert, kockás inget és fehér pulcsit viselt. Mindene vizes volt. Szemébe lógó, barna haját elsimította gesztenyebarna szeme elől. Kicsit hunyorgott a szemébe sütő nap miatt. Két lovast látott közeledni. Amikor felismerte őket, szélesen elmosolyodott, kimutatva ezzel hibátlan fogsora fehérjét, és odaintegetett a két lánynak. Ők visszaintegettek.
-Hali, Jake!-kiáltotta Penny, mikor hallótávolságon belülre értek.
-Szia, Penny! Szia, Lola!-nézett Lolára.
-Szia!-Lola csak ennyit bírt kinyögni, mielőtt belenézett a szemébe és elveszett.
Joker szerencsére már megszokta az ilyen jeleneteket és átvette az irányítást. Bementek az istállóba. Joker egyenesen bement a boxába, aminek nyitva volt az ajtaja, szellőztetés okából. Penny leugrott lováról és bevezette a boxába. Ott levette róla a nyerget, majd a kantárt is és kötőféket tett rá. Elkezdte lekefélni róla a csatakot és a koszt, amikor észrevette Lolát. A lány még mindig a lovon ült és meredten nézett maga elé.
Joker szöges ellentéte volt gazdája viselkedésének. Halál nyugodtan eszegetett a szénából és csöppet sem zavartatta magát a 'potyautas' miatt.
-Lola...öhm...izgalmas a boxban lovagolni?-kérdezte Penny.
Az emlegetett lány megrázta a fejét, hogy kiürítse Jake utolsó képeit is és ránézett barátnőjére.
-Mi?
-Nem érdekes, hagyjuk. De szerintem le kellene szerszámoznod Jokert. Ki fogja dörzsölni a száját a zabla, ha így eszik.
-Jah, jó, oké.-mint egy holdkóros, lekászálódott Jokerről, levette róla a nyerget és a kantárt majd ő is kötőféket rakott rá. Joker csak akkor zavartatta magát, amikor a zablát vették ki a szájából, egyébként eszegetett tovább.
Penny alig bírta visszafordítani a nevetését, ahogy nézte őket. Istenem, gondolta, tökéletes az életem...

Sziasztok!:)

Üdvözöllek, olvasók!(:
Hát, ez nem az első blogom, csakhát jött egy ihlet és le kellett írnom valahova;) szóval ez a blog 2 lányról szól, akik imádnak lovagolni...aztán jön egy tragédia és elront mindent...de fel fog bukkanni egy fiúbanda egyik tagja is...de erről majd később;)
Jó olvasást!<3
~A