4.:ébredés

A kamion sofőrje ijedt szemekkel ugrott ki a kocsijából. Ő is sokkos állapotban volt, de amikor meglátta a három gyerek és a három ló testét, teljesen kiakadt. A fejét fogva odarohant hozzájuk. Elsőnek Jake tért magához.

-Mi-mi történt?-pislogott.

-Én...nagyon sajnálom...én...nem..nem akartam..én..sajnálom..

-De mi..történt?

-Azt hiszem, elütöttelek titeket...téged és a két lányt...

A lány szóra Jake-nek kipattant a szeme. Megpróbált felülni, de beszorult lába nem engedte. A fájdalomtól felszisszent.

-Ne! Nem szabad!-fektette vissza a sofőr. Levette a kabátját és Jake feje alá helyezte.-inkább hívok mentőt.

-Köszönöm.

-Fiam, inkább jól el kéne képelned amiért ezt tettem...

-Nem a maga hibája-nyugtatta meg a fiú.

-Lehet.-hagyta rá a férfi.-elmegyek a mobilomért.

A mentők (az útra való tekintettel) negyed órán belül kint voltak. Jake, aki csak aludni vágyott, nem bírta elviselni a hirtelen tömeget körülötte. De meggyőzte magát, hogy csak segíteni akarnak. Először is közös erővel leemelték a lábáról Bateau-t. A ló nem mert felülni. Magánál volt ugyan, a szemét idegesen forgatta, de nem mozdult. A mentősök arra jutottak, majd az állatorvosok kezdenek vele valamit. Amíg Jake-et hordágyra tették, a többi mentős a másik két lányhoz szaladt. Jake nem látta, mi történik, vagy hogy Penny és Lola jól vannak-e csak annyit látott, hogy a mentősök nagyon komoly képet vágnak. Ami semmi jót nem jelent. Csak azért fohászkodott magában, hogy legalább túléljék. Mert ha nem élik túl...nem! Ilyenre gondolni sem szabad! Biztosan túlélik. 

Jake az út további részére nem nagyon emlékezett, mert a meleg és a fájdalomcsillapítók miatt átaludta a legközelebbi kórházba vezető utat. Amikor kinyitotta a szemét, egy kórházi ágyon feküdt. Várt pár pillanatot, amíg megnézte, minden testrésze megvan-e, aztán felült. A jobb lábát combtól lefelé vastag gipsz takarta.

-Á, szóval felébredt, Mr. Tomphson? Végre már, két teljes napig aludt!-lépett be egy magas, ősz hajú, csiptetős táblás férfi.-na és, hogy érzi magát?

-Mint akit kihánytak.-válaszolta, mire az orvos nevetni kezdett.

-Meghiszem azt, fiam, meghiszem azt!-még mindig nevetett.

-Kérem...meg tudná mondani, mi lett azzal a két lánnyal, akiket velem együtt hoztak be?

A férfi most már elkomorult.

-Hát senki nem mondta még magának?

-Senki.-Jake már kezdett nagyon megijedni. Az orvos szavaitól görcs költözött a gyomrába.

-Noshát, az egyik kislány, sajnálatos módon meghalt. Fogadja őszinte részvétemet. A másik kislány életben van, de kritikus az állapota. Azóta is az intenzíven fekszik, a legjobb orvosaink próbálják stabilizálni az állapotát...
Jake-et nem érdekelték a részletek. Ő csak egy nevet akart megtudni.

-Hogy...hogy hívják a lányt az intenzíven?-egyre csak nőtt a gombóc a gyomrában.

-Ha jól emlékszem...Miss Whitaker a neve...

Volt egy fiú. Egy fiú, aki gondtalanul nevelkedett, lovakkal volt körülvéve, barátokkal...és egy lánnyal, aki a mindene volt. Ez a fiú most meghalt. Összeomlott. Nincs többé. 

-Nővért! Hívjanak nővért!-kiabált az orvos, de Jake már nem hallotta. Belezuhant a mély és sötét gödörbe és nem úgy tűnt, mint aki vissza akar jönni a valóságba. Lola meghalt. Ő sem tud létezni többé. Ó, hogy miért nem mondta el neki, mit érez! Mennyi mindent akart neki mondani! Mennyi mindent akart még csinálni! És mostmár nincs többé...a testét majd eltemetik, és lassan csak a legközelebbi hozzátartozói fognak rá emlékezni. Nem fog már rá, Jake-re mosolyogni az istállóban, vagy lovaglás közben. Nem fog már elrohanni, ha meglátja...egyáltalán semmit nem fog csinálni már...semmit...Akkor Jake-nek mi keresnivalója van még itt?

***

Nagyon fáj. Csak ennyit érzett. Hogy nagyon fáj. Nem tudta megmondani, hol, de valószínűleg mindenhol, a karjában, a lábában, a fejében, a hátában...olyan helyeken is, amiről azt sem tudta, hogy egyáltalán létezik.

Kinyitotta a szemét, de rögtön hunyorgott is, mert elvakította a fény, ami hirtelen az arcát érte. Amikor hozzászokott az erős fényhez, körülnézett a szobában. A falak fehérek, az ágynemű fehér, a padló fényesre súrolva. Ez egy kórház. Magára nézett és már látta is a sok csövet ami egyenesen a testéből jött ki. Vagy oda ment be, itt ez már lényegtelen. Ahogy körülnézett, már látta, hogy nem egyedül van, ahogy azt először gondolta. Az egyik sarokban, egy fehér kanapén volt egy kupac ruha. Egy percnyi tanulmányozás után rájött, hogy a kupac szuszog. Várjunk csak...szuszog?

A 'kupac' hirtelen felült, és Penny arcán a megkönnyebbülés mosolya ragyogott fel apja láttán. Ámde csak egy pillanatig, amíg bele nem nyilallt az éles fájdalom és el nem torzította a mosolyt. 

-Penny, kicsim, hát felébredtél?

-I-igen, apa. Örülök, hogy látlak.-a torka akár a sivatag, úgy porzott. Most érezte először, hogy mennyire szomjas.

Apja odament hozzá és óvatosan megölelte.
-Anyád és a húgod is nemsokára itt lesznek meglátogatni.

-Dejó!

Aztán csak ültek. Penny néha lopva az apjára pillantott, aki a csöveket és sérüléseket nézte úgy, mintha a puszta pillantásával meg tudná gyógyítani a lányt. Eltelt pár perc. Penny-nek még mindig nem tisztult ki teljesen a feje, csak nehezen tudott gondolkozni. Igen, elmentek lovagolni a barátaival. Énekeltek. Jól mulattak. Összerezzent. Eszébe jutott, hogyan ijedt meg Joker és hogyan tolatott neki Espritnek...ahogy csúsznak lefelé azon az átkozott lejtőn...amikor meglátja a kamiont befordulni a kanyarban...

-NEM!-kiáltotta.

-Nyugalom, édesem, semmi baj...

-Nem! Apa, hol van Lola és Jake?!

-Szivem...Lola...ő...

-Ugye él? Ugye jól van?

-Sajnálom, kicsim...

-Nem! Az nem lehet! Lola nem halhatott meg! Egyszerűen nem! Ő nem az a fajta! Érted? Érted? Nem halhatott meg...nem...-már csak dadogni tudott a zokogástól.

-Tudom, Penn, tudom-ölelte át védelmezően a férfi.

Amikor Penny megnyugodott annyira, hogy a közelébe engedett egy nővért, az beadott neki egy nyugtató injekciót amitől nyugtalan álomba merült.

A kórház egy másik szobájában Jake Thompson ugyanazt a rémálmott látta. Ahogy csúsznak le a lejtőn...ahogy a kamion bekanyarodik...és megállíthatatlanul beléjük csapódik...

3.:NE!

Délután 3-kor Lola teljes csöndben elkezdett készülődni. A szobája ajtaját a biztonság kedvéért bezárta, hátha apja mégis benyitna, bár általában kopogni szokott. Csak egy könnyű hátizsákba pakolt bele némi kaját és egy plusz pulcsit, mivel tél lévén nem tudni milyen lesz az idő... 4 körül a lány átment az öccse szobájába, aki éppen játszott. Mivel 4 éves, és nagyon szereti a nővérét, Lola tudta, hogy nem árulná el őt. Leguggolt hozzá.
-Most elmegyek egy kicsit lovagolni, rendben, Shady? Kérlek, ne szólj anyáéknak...
-Rendben, Lola, nem árullak el-végighúzta a száján az ujját, mintha lenne ott egy láthatatlan cipzár. A végét lelakatolta és a láthatatlan kulcsot messze hajította, ki az ablakon.-mikor jössz vissza?
-Nem tudom, Shad...majd jövök-puszit adott a kisfiú homlokára.-szia! szeretlek!
-Énis téged, Lola-mondta kisfiús nyávogós hangon és néhány könnycsepp gurult le az arcán.
Lola már nem látta, hogy testvére sír, visszament a saját szobájába, felöltözött, felkapta a táskáját és az ablakhoz ment. Kimászott az ablaka előtt lévő fára. Régen mindig bosszantotta, hogy nem lát tőle semmit, de most kapóra jött. A ház ezen oldalán nem volt ablak, hál' istennek, gondolta Lola. Azért körülnézett, hogy meglátta-e valaki, majd futásnak eredt. A lovarda a város másik felében volt, Lola mégis végigfutotta az utat. Penny már várta.
-Szia!-üdvözölte a lihegő lányt.-felnyergeltem neked Jokert!
-Hali...de...kedves vagy...köszönöm.
-Nincs mit...figyu...nagy baj lenne, ha nem ketten, hanem hárman mennénk?
-Mért? ki...a...harma...dik?-a térdére támaszkodott.
-Öhm...Jake.
Lola felegyenesedett, körülnézett és még gyorsabban kapkodta a levegőt.
-Mi?
-Nyugi, Jake még az istállóban van. Bateau-t nyergeli...
-De...mértnem szóltál erről...korábban?
-Mert tudtam, hogy akkor nem akartál volna eljönni...
-Sziasztok lányok!-jött ki Jake, egy gyönyörű angol telivér kancával az oldalán.
Lola olyan gyorsan pördült meg a tengelye körül, hogy még a fénysebesség is elbújt volna bőgni a sarokban.
-Sz-szia!
-Akkor indulhatunk végre?-kérdezte Penny.-még sötétedés előtt vissza akarok érni, és ki tudja, milyen lehet most az út, hiszen tegnap esett friss hó...héé! hahó! figyeltek ti rám?-lengette meg a kezét két barátja előtt.
-Igen, azt mondtad oda akarsz érni, mert lehet, hogy csúszik az út-Jake szeme még mindig fogva tartotta Loláét, akit minden ereje elhagyott.
-Akkor menjünk!
-Oké.-Jake elengedte Lola tekintetét, a lány térdei pedig összerogytak. Penny segített neki felülni Jokerre, majd maga is felült Esprit-re. Elindultak. Jake hátramaradt becsukni maguk mögött a kaput.
A táj lenyűgöző volt. Minden friss, szűzhó takart be, csak néha törte meg a tökéletes leplet néhány állatnyom. A csöndet csak a lovak patái alatt ropogó hó zavarta meg.
-Énekeljünk valamit!-vetette fel Penny.-olyan csönd van...
-"I'm bulletproof, nothing to lose fire away, fire away ricochet, you take your aim fire away, fire away you shoot me down, but I won't fall I am titanium you shoot me down, but I won't fall I am titanium"- kezdte Jake. Penny is csatlakozott. Lola inkább az utat nézte, nehogy véletlenül gödörbe lépjen a lova.
Egy olyan részen jártak, ahol egy kis völgy tetején kellett egyensúlyoztatniuk lovaikat. A völgy aljában egy aszfaltút kanyargott. Lola ment elől, utána Penny, végül Jake zárta a sort, mivel csak libasorban tudtak menni az út és a fák miatt. 
Egyszer Joker megbotlott. Megugrott, majd elkezdett hártálni. Nekiütközött Espritnek aki nyugodt marad, csak felhorkantott. Joker viszont elkezdett kanyarodni farral lefelé, hogy kikerülje az akadályt. A perem olyan keskeny volt, a völgy pedig olyan meredek, hogy rögtön elkezdett lefelé csúszni. A ló rá is jött erre és próbált visszafelé kapaszkodni. A hó alatt azonban jég volt és akárhogy is próbálkozott, a lónak nem sikerült fogást találnia.
-Lola, hozd vissza!-kiáltotta Penny.
-Nem megy!-kiáltott vissza Lola.-túl jeges!
-NEM!-ordította Jake és meghúzta a kantárt, hogy levezesse lovát és segítsen az egyre lejjebb csúszó lányon.
-Jake, NE!
-Lola!
Egy madárcsoportot sikerült felriasztaniuk kiabálásukkal. Jokernek betelt a pohár. Felágaskodott, de kicsúszott alóla a hátsó lába, így teljes súlyával hátraesett. Már sehogy se tudtak volna visszajutni. Lola egy pillanatra elájult, de amikor kicsúztak az útra, magához tért. Látta, ahogy Penny és Jake megpróbálnak lejutni, anélkül, hogy lecsúsznának.
-Ne, ne, ne...-suttogta. 
Esprit egy hirtelen csúszás miatt megijedt, majd elvesztette az egyensúlyát. Ő először farra, majd oldalra esett, de ígyis maga alá temette Penny-t. Jake-nek ez sok volt. Lova is megérezte, hogy pánikba esett és kétségbeesetten próbálta felfelé küzdeni magát, azonban egyre lejjebb csúszott. Végül fújtatva oldalra esett, ezzel beszorítva Jake lábát. Pontosan úgy feküdtek, ahogy fent is voltak. Lola oldalra fordította a fejét. Egy kanyar volt előttük. Beláthatatlan. Zúgást hallott. Majd nagy sebességgel befordult egy rönkszállító kamion. 
-Penny...-suttogta.
Penny a fájdalomtól nem bírt megszólalni, de tágra nyílt a szeme. Jake kétségbeesetten próbálta kiszabadítani-valószínűleg törött-lábát lova hasa alól.
-Nem, nem , NEM, Lola!
A kamionsofőr amikor meglátta a 3 fiatalt és a lovakat az úton egyből tövig nyomta a féket, de a hatalmas jármű nem állt meg, hanem csúszott tovább a jégen. Megpróbálta elfordítani a kormányt, de csak a kerekek fordultak a kamion továbbra is egyenesen és nagy sebességgel közeledett. Esprit pupillája kitágult, és utolsó erőfeszítésével felállt. A kamion elérte Lolát...és áthaladt rajta. Esprit felágaskodott, pont, mikor odaért a vasmonstrum. A kamion amikor Jake-hez ért, akkor állt meg. Jake nem tudta, hol van, és a sokktól elájult...
Nem jutottak el a Gyémánt dombhoz...pedig télen nagyon szép...

Szereplők(:

Sziasztok!(: mivel kértetek képet a szereplőkről, ezért gondoltam, bemutatom őket...

Penelopé Whitaker

Egy gazdag családból származó lány, aki imádja a lovakat. Hosszú, szőke haja és kék szeme van. Legjobb barátnője Lola. Mindig együtt vannak...

Lolita Springs

Ő egy nagyon szegény családból származó lány, aki szintén imádja a lovakat. Legjobb barátnője Penny, vele mindig együtt lovagolnak hétvégente.

Jake Tomphson

A lovasudvar vezetőjének a fia. Nem szeret kérkedni vele, ő jobban szeretne szegény lenni, de hát, a ez a sors jutott neki...

Ééés a későbbi szereplők(róluk nem árulok el semmit, mert azzal lelőném a poént;$):

Niall Horan

Louis Tomlinson

Harry Styles

Zayn Malik

Liam Payne

2.:még csak terv

Penny és Lola egymást bökdösve, nevetgélve léptek ki az istálló ajtaján. Lola ismét a régi volt-egészen addig, amíg újra meg nem látta Jake-et kijönni apja irodája ajtaján, immár rendesen felöltözve. Az apjáé volt a Trinity Lovasudvar, de Jake soha nem dicsekedett vele, sőt, jobban szerette titkolni és normálisan viselkedni, amikor csak lehetett. Imádta a lovakat és az állatorvosi egyetem kurzusain még többet tanult róluk. Ám nem fejezte be tanulmányait, mert úgy érezte, a lovak mellett a helye, nem a pad mögött. És így, 23 évesen nem bánta meg döntését. A két lány 18 évesen éppen az érettségire készülődött és néha kihagyták a szokásos lovaglást a temérdek tanulnivaló miatt...
-Haza kell mennem...apám megöl, ha megint tovább maradok-mondta Lola nem kis ijedtséggel a hangjában.
-Jó, menj csak! Apa eljön értem, úgyhogy én addig itt leszek-Penny úgy gondolta, addig beszélget egy kicsit Jake-kel. Már 2 éve jártak ebbe a lovardába, de Lola azóta nem mert beszélgetést kezdeményezni Jake-kel...legalábbis nem hosszút.
-Na, mentem...Sziasztok!
-Szia!-kiáltották utána egyszerre.
-Na, szóval...-fordult Jake-hez Penny.-Van olyan személy az életedben, aki nagyon közel áll hozzád vagy...nagyon szeretnéd, hogy  közel álljon?
-Nos...khm, ez érdekes kérdés...természetesen az apám, te, Lola...
-Várj! Lola is? Dehát még csak nem is beszélgettetek!
-Én akartam...hidd el, én akartam...de mindig elfutott...mindig azt mondta, valami sürgős dolga van, mihelyst kettesben maradhattam volna vele...
-Ahha!-Penny összerakta a képet.-szóval többet akarsz vele lenni?
-Igen...
-Oh, ezt meg tudom oldani! Gyere el velünk holnap egy lovaglásra! Ott csak nem szaladhat el előled.
-Igazad van. Akkor holnap délután...olyan 4 körül?
-Nem jó, 4-kor mág órám lesz...mit szólnál az 5 órához? Akkor még lenne egy óránk sötétedésig, vagy több.
-Remek! Akkor beszéld rá Lolát, hogy jöjjön el, jó?
-Rendben...-egy kocsi hajtott át a kapun. Megjött Mr. Whitaker.-akkor holnap!
-Holnap! Szia!
-Szia!

***

Ahogy Penny hazaért, rögtön felhívta Lolát.

-Szia Lola figyelj, holnap elmegyek lovagolni a gyémánt dombhoz...azt mondják, nagyon szép így télen...és hát...lenne kedved eljönni?

-A gyémánt dombhoz? Jól hangzik! De meg kell kérdeznem apámat...lehet, hogy nem enged el...amúgy is...ha én nem megyek te egyedül lovagolsz ki?

-Hát...elég régóta lovagolok, megbirkóznék vele...de csak jobb, ha te is ott vagy! Ezt mondd meg Mr. Springsnek is.

-Rendben, akkor majd még hívlak...illetve...nincs pénz a kártyámon, szóval majd küldök egy visszahívós sms-t, hogy mit mondtak, jó?

-Oké! Szia!

-Bye.-letette.-APAAA!-lerohant a lépcsőn.-tudod, Penny holnap kilovagol a gyémánt dombhoz és megkért hogy én is menjek vele, meg amúgy egyedül kéne kilovagolnia és hát azt mondja megbirkózna vele, de szerintem nem és hogy akkor elmehetek vele?

-Jó-jó, kislányom, azért levegőt is vegyél...egyébként szó sem lehet róla!

-De méééééért??

-Mert holnap nekem kell segítened fát vágni.

-De apaa, azt nem tudod megcsinálni egyedül?

-Tudod, hogy nem.

-De...ah, tudtam, hogy megint nem mehetek el! Tudod, mit? Te nem is törődsz azzal, hogy én mit akarok!-ezzel felrohant a szobájába és elkezdett sírni.

Másnap az iskolában Penny megállította Lolát a folyosón.

-Hé, ácsi, ácsi! Mért nem hívtál fel este?

-Mert nem engednek el...

-Oh...hát, akkor majd máskor elmegyünk a dombhoz...

-Nem! Meg akarom mutatni apámnak, hogy vagyok olyan önálló, hogy a szokotton kívül is elmegyek lovagolni!

-Oké, önálló kisasszony, és mégis hogy akarod csinálni?

-Hát elszököm!

1.:Kezdetek

-Gyerünk, Penny!
-Ne maradj le, Lola!
-Hajrá Joker!
-Ne hagyd magad, Esprit!
Penelope Whitaker és Lolita Springs vágtára fogták lovaikat, Esprit-t és Jokert. Esprit egy deres angol telivér volt, innen a neve is, ami franciául annyit tesz, szellem. Joker egy kisbéri kanca volt, egy igen nyugodt, békés állat, akibe túltengett a versenyszellem. Egyszerre értek a Trinity Lovasudvar kapujához. Mindketten nevettek. A szőke, kék szemű Penny, aki gazdag családból származott és a sötétbarna hajú spanyol lány, Lola, akik alig bírtak megélni. Penny családja általában segített a Springs családon, ám Mr. Springs hihetetlenül büszke ember volt és csak akkor fogadta el a Whitakerek segítségét, ha már nem volt más megoldás. És ez eddig nem sokszor fordult elő.
Egy szép, havas vasárnap délutánon Penny és Lola épp visszaértek a szokásos lovaglásból. Éppen a kapun mentek át, amikor Lola egyszeriben nagyon ideges lett. Igazgatni kezdte a kobakját, a haját, Joker sörényét, a kengyelt, meg úgy mindet, ami a kezébe került. Az idegesség 'okára' rá sem mert nézni, aki pedig éppen itatás után mosta a kezét a kinti csapnál. Egy elnyűtt, kék farmert, kockás inget és fehér pulcsit viselt. Mindene vizes volt. Szemébe lógó, barna haját elsimította gesztenyebarna szeme elől. Kicsit hunyorgott a szemébe sütő nap miatt. Két lovast látott közeledni. Amikor felismerte őket, szélesen elmosolyodott, kimutatva ezzel hibátlan fogsora fehérjét, és odaintegetett a két lánynak. Ők visszaintegettek.
-Hali, Jake!-kiáltotta Penny, mikor hallótávolságon belülre értek.
-Szia, Penny! Szia, Lola!-nézett Lolára.
-Szia!-Lola csak ennyit bírt kinyögni, mielőtt belenézett a szemébe és elveszett.
Joker szerencsére már megszokta az ilyen jeleneteket és átvette az irányítást. Bementek az istállóba. Joker egyenesen bement a boxába, aminek nyitva volt az ajtaja, szellőztetés okából. Penny leugrott lováról és bevezette a boxába. Ott levette róla a nyerget, majd a kantárt is és kötőféket tett rá. Elkezdte lekefélni róla a csatakot és a koszt, amikor észrevette Lolát. A lány még mindig a lovon ült és meredten nézett maga elé.
Joker szöges ellentéte volt gazdája viselkedésének. Halál nyugodtan eszegetett a szénából és csöppet sem zavartatta magát a 'potyautas' miatt.
-Lola...öhm...izgalmas a boxban lovagolni?-kérdezte Penny.
Az emlegetett lány megrázta a fejét, hogy kiürítse Jake utolsó képeit is és ránézett barátnőjére.
-Mi?
-Nem érdekes, hagyjuk. De szerintem le kellene szerszámoznod Jokert. Ki fogja dörzsölni a száját a zabla, ha így eszik.
-Jah, jó, oké.-mint egy holdkóros, lekászálódott Jokerről, levette róla a nyerget és a kantárt majd ő is kötőféket rakott rá. Joker csak akkor zavartatta magát, amikor a zablát vették ki a szájából, egyébként eszegetett tovább.
Penny alig bírta visszafordítani a nevetését, ahogy nézte őket. Istenem, gondolta, tökéletes az életem...

Sziasztok!:)

Üdvözöllek, olvasók!(:
Hát, ez nem az első blogom, csakhát jött egy ihlet és le kellett írnom valahova;) szóval ez a blog 2 lányról szól, akik imádnak lovagolni...aztán jön egy tragédia és elront mindent...de fel fog bukkanni egy fiúbanda egyik tagja is...de erről majd később;)
Jó olvasást!<3
~A